a retro netrádió

Névnapok

Vilmos


Fővinfom
Fővinform
Útinform
Útinform
fb-logo Poptarisznya a Facebookon

Hirdetés:

1024px-Gary_Moore_2005.05.21_006

63 éve született Gary Moore ír rock- és blues gitáros.

Gary Moore (teljes nevén: Robert William Gary Moore) (Belfast, 1952. április 4. – Estepona, Spanyolország, 2011. február 6.) Észak-Írországban született rock- és blues-gitáros. Sok híres vendégzenésszel készített felvételt, köztük a Cream két tagjával, Jack Bruce-szal, valamint Ginger Bakerrel, George Harrisonnal, B. B. Kinggel és még sokan másokkal. Rengeteg gitárosra volt hatással. Példaképei Jimi Hendrix és John Mayall, valamint közvetlen mentora, Peter Green, a Fleetwood Mac gitárosa voltak.

Gary Moore pályafutása a Skid Row ír együttesben kezdődött, ahol Brendan „Bush” Shiels basszusgitáros-énekes, Nollaig Bridgeman dobos és Paul Chapman gitáros-énekes társaságában zenélt. 1969-ben, 17 évesen csatlakozott a társasághoz, és az 1970-es Skid és az 1971-es 34 Hours lemezeken játszott az együttesben.

1985-ös lemez, amely több országban is nagy sikereket aratott a rajta található két, a már a Victims of the Future-ön is szereplő Empty Rooms és az Out in the Fields számokkal. Ez utóbbi egy duett Phil Lynott-tal, az ötödik helyet érte el a slágerlistán. Hangzásában kezd hasonlítani az elkövetkezendő két album zenei világára.

1987-ben jelent meg a Wild Frontier című lemeze, melyen felfedezhető a zenész észak-ír származására utaló zenei világ. Öt szám jelent meg róla kislemezen: az Over the Hills and Far Away, a Wild Frontier, a The Loner, a Take a Little Time és a Friday on My Mind. A The Loner egy Cozy Powell-szám feldolgozása, bár a két szám közötti hangszerelési különbség igen jelentős, és Gary Moore által vált a szám népszerűvé. Az albumon zenésztársai voltak:  Bob Daisley (basszusgitár) Neil Carter (billentyűs hangszerek és vokál) Dobos a lemezen nem játszott, a ritmust dobgép szolgáltatta.  1989-ben jelent meg az After the War című lemeze. A CD-változatot egy-egy instrumentális dal nyitja és zárja, a Dunluce (Part 1) és a Dunluce (Part 2). A lemez közepén hallható The Messiah Will Come Again az 1988-ban meghalt Roy Buchanan egyik számának feldolgozása. A Blood of Emeralds-ot egyesek a Wild Frontier című szám folytatásának tartják. Négy kislemez jelent meg róla.

1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, Still Got the Blues-ra keresztelt korongját, amely több mint hárommillió példányban kelt el. Az előző lemezektől eltérően itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon, mint Albert King, akivel az Oh, Pretty Woman című számban játszik, vagy George Harrison, aki a That Kind of Woman című számban működött közre zenészként, slide gitárt használva. Hat kislemez jelent meg róla.

(forrás: Wiki)