a retro netrádió

Névnapok

Zoltán


Fővinfom
Fővinform
Útinform
Útinform
fb-logo Poptarisznya a Facebookon

Hirdetés:

barry-white1

70 éve született Barry White

Barry Eugene Carter 1944-ben született egy texasi kisvárosban, ám gyermek- és tinédzseréveit édesanyjával is öccsével Los Angeles egyik legveszélyesebb negyedében, rapszámokban a mai napig is a reménytelen gettó szinonimájaként szereplő South Centralban töltötte. Ugyan a helyi templom kórusában is énekelt, ám ideje java részét az utcán töltötte – 16 évesen pár hónapra börtönbe is került, néhány gumiabroncs eltulajdonításáért. Befutott énekesként adott interjúiban White ezt a rácsok mögött töltött rövid időszakot mindig kijózanító hatásúnak nevezte, amely végül a helyes útra és a becsületes munka irányába terelte. Öccse, Daryl nem volt ilyen szerencsés, őt egy bandaháború során halálos lövés érte.

A kis Barry hangja ugyanolyan volt, mint a többi korabeli gyereknek. Kiskamaszként azonban egy reggel saját maga és anyja legnagyobb megdöbbenésére a miden fiatalt utolérő pubertáskori mutálás csodát tett a hangszálaival: egyszerre hihetetlenül mély és puha hangja a mai napig a könnyűzene egyik legjellegzetesebb áruvédjegye. Amint megszólal a tulajdonosának a ‘szerelem rozmárja’ becenevet biztosító búgó basszus, a hallgató egyből tudja, hogy csakis egy Barry White lemezzel lehet dolga.

Rendkívüli hangja ellenére White-ot eleinte egyáltalán nem érdekelte az énekesi karrier. Első komolyabb lépéseit a zeneiparban a Love Unlimted női énektrió producereként és dalszerzőjeként tette meg. Az együttes szép sikereket ért el, így a jól kereső háttérember barátai unszolására ellenére sem volt hajlandó beállni a mikrofon mögé – egészen 1973-ig. Ebben az évben jelent meg első, I’ve Got so Much to Give című lemeze, amely ugyan csak mérsékelt sikert ért el, ám ahhoz elegendőnek bizonyult, hogy meggyőzze White-ot, énekesként is van keresnivalója a szakmában.

Meglepő módon azonban a nagy áttörést egy olyan dal hozta meg, amelyen egy hangnyi sincs a rozmár énekéből, az 1974-ben felvett Love’s Theme ugyanis egy teljesen instrumentális szám volt. A később a kísérőzenekaraként működő Love Unlimited Orchestrával közösen felvett dallal White bebizonyította, hogy nem csak hangszálaival volt képes zseniális mutatványokra, hanem hangszerelni is egészen kivételesen tudott. A Love’s Theme-et a diszkókorszak egyik elindítójának szokás nevezni, és még ha ezzel az állítással lehet is vitatkozni, azzal semmiképpen sem, hogy Barry White sikersorozata ezzel a dallal kezdődött meg.

(forrás. Origo)