a retro netrádió

Névnapok

Jenő


Fővinfom
Fővinform
Útinform
Útinform
fb-logo Poptarisznya a Facebookon

Hirdetés:

ewfcrop

Philip Bailey az Earth Wind and Fire együttes énekese 63 éve született

Minden idők egyik legsikeresebb soul-funk-disco zenekara Chicagóban jött létre Maurice White vezetésével, aki nemcsak alapítója, de zeneszerzői és hang-szerelői minőségében a formáció egyedi stílusának legfőbb letéteményese is. Az együttes által játszott zene annak ellenére is hihetetlen népszerűségre tett szert, hogy az eklektikus összetettség igen kimunkált és igényes zenei megformálással párosult. A funk alapokat a jazz, soul, disco, blues, folk és a psychidelia elemeivel ötvözték olyannyira egyedi módon, hogy a kritikusok egy új stílust akartak elnevezni róluk. A csapat 69-ben alakult a Salted Pepper nevű White, Flemons és Whitehead trióból miután a Capitol lemezkiadótól a Warner Bros-hoz szerződtek. 1970-ben White a testvérét is (Verdine) bevette a zenekarba és így készítették el első két nagylemezüket, melyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ekkor Maurice átszervezte csapatát, Jessica Cleaves énekes, Ronnie Laws szaxofonos, Roland Bautista gitáros, Larry Dunn billentyűs valamint Philip Bailey énekes csatlakoztak hozzájuk. A CBS adta ki harmadik nagylemezüket Last Days And Time címmel, melynek zenéje már az igazi EWF soundot képviseli, de a világsikert a 73-as Head To The Sky című album hozta meg számukra. A Mighty Mighty című kislemez lett a formáció első Top Ten sikere, melyet számtalan újabb követett. Az Open Our Eyes szintén kiváló munka, mely méginkább megerősítette az EWF népszerűségét és kritikai elismertségét. Újabb tagcserék következtek, bekerült a bandába a harmadik White fívér, Fred is. 1975-ben a banda egy filmzenével rukkolt elő That’s The Way Of The World címen és bár a film megbukott a lemez töbmilliós példányszámban kelt el. A korongról kimásolt Shining Star heteken vezette a slágerlistákat és meghozta a formáció első Grammy díját is. Mindenképpen meg kell említeni, hogy az együttes sikereihez nagyban hozzájárult az a fantasztikus színpadi show melyet fellépéseik alkalmával produkáltak.

Az 1976-os Spirit megjelenése után Maurice más együttesek számára is írt dalokat, nagyban hozzájárulva ezzel a The Emotion sikeréhez, valamint Deniece Williams karrierjének beindulásához. Ennek köszönhetően a 79-es I Am című albumon már ott található a The Emotionnal közösen énekelt sikerdal, a Boogie Wonderland. Ezen a korongon érződik leginkább az akkor csúcson lévő disco stílus hatása, nem csoda hát hogy többszörös platinalemez lett. És nincs megállás, jönnek az újabb és újabb albumok melyek a tagcserék ellenére is kiváló munkák és sikert sikerre halmoznak általuk. 1984-re azonban kifulladni látszott a banda, az Electric Universe kifejezetten gyengére sikeredett, ami után Maurice feloszlatta a formációt, hogy pihenni tudjon. A pihenő 1987-ig tartott mikor is a White fívérek, Bailey, Andrew Woolfolk, Ralph Johnson, és Sheldon Reynolds felállásban az EWF kiata a Touch The World című albumot. A nem várt nagy siker arra sarkallta őket, hogy 90-ben újabb lemezzel jelentkezzenek, de a Heritage túlságosan erőltetten modernre sikeredett. A 93-as Millennium a tradicionális, az EWF-re oly jellemző hangzást hozta de már nem tudtak olyan sikereket elérni mint amilyeneket saját maguktól elvártak, így egy pár évig nem adtak ki újabb nagylemezt. 97-ben az In The Name Of Love című koronggal jelentkeztek ismét, nosztalgiázva a hetvenes évekbeli számaik hangulatát idézve. Két legutolsó lemezük a Promise és az Illumination zenei világa kissé eltolódott a jazz irányába, ami részben a Kenny G -vel és Raphael Saadiq -el való közreműködésük eredménye. Az Earth, Wind And Fire ma is működő zenekar, fellépéseik szenzációszámba mennek, különösen mióta 2010-ben bekerültek a Rock Hallhatatlanjainak Csarnokába.